09 jún Salone del Mobile 2023, 4.nap
A negyedik napunkon az utolsó városi napot terveztük, mielőtt visszatértünk volna a kiállítás zárt terei közé és szerencsénkre még a nap is kisütött😊. Erre a napra szokásunkhoz híven néhány nagyobb lélegzetvételű kiállítást gondoltunk meglátogatni, így a reggelünket a hozzánk közel eső Elle Decoration Italia – The Art of Light kiállításával indítottuk. A kiállítást idén is a Palazzo Bovaroban rendezték meg, ahol az építészet, a belsőépítészet, a világítástechnika és a művészettörténetet érintő elemek egyesültek.
A fénynek alapvető szerepe van az otthoni térben, így az idei fő téma a fény és a szín kapcsolata, valamint a fénytörés különböző felületeken és textíliákon volt. Minden térben a tükröződéssel, átlátszó fóliákkal és kromatikus anyaghasználatokkal játszottak a tervezők, rámutatva arra, hogy a világítás soha nem statikus, hanem változó, mindig különböző intenzitással, irányokkal és színhőmérsékletekkel. A nyitó szobában hatalmas világító panelek helyettesítették az ablakokat, amelyek a nap különböző pillanatait szimuláló hőmérsékletet és színintenzitást tudtak megjeleníteni, ezzel különböző hangulatokat adva a térnek. A sok helyiség közül még a disco szobát emelnénk ki, ahol egy absztrakt és színes környezet fogadott Minket, mely életörömöt és szórakozást közvetített minden látogatónak😊
Ezzel a vidámsággal indultunk tovább a Nilufar Depot-ba, ami minden évben az egyik legjobban várt kiállítás számunkra. Idén a The Bright of Design névvel nyitotta meg kapuit a galéria, ahol zökkenőmentes párbeszéd alakult ki a régi mesterek alapos kutatása és a felfedezés között a kortárs alkotókkal. A központi installáció a földszinten helyezkedett el, ahova Valentina Ciuffi egy limitált szériás, csábító megjelenésű tárgyak sokaságát álmodott meg. Az egyéni kiállítás a fény és a varázslat fogalmát kutatta, ötvözve azt egy speciális gyantával. Egy festői előadás szemtanúi lehettünk, amely az ókori Görögországot és a hellén hagyományokat hozta el Nekünk. Egy másik kisebb egyéni kiállítás pedig Audrey Large munkásságából jött létre, ahol a funkcionalitás átadta a teret az esztétika kutatásának. Scale to infinity címmel egy hatalmas formai anamorfózisként mutatta be, digitális technikával létrehozott kavargó vonalakkal és számítógépes képmanipulációval megálmodott szobor installációit. A kiállítás további részén pedig az antik bútor darabok keveredtek Michael Anastasiads lámpáival vagy Bethan Lauran wood eklektikus szekrényeivel.
Egy gyors pizza és aperol spritz után kellő energiát gyűjtöttünk, hogy tovább folytassuk a napunkat a Milánói Egyetem területén, amely minden évben az Interni magazin által szervezett gyűjteménynek ad otthont, ami ebben az évben a Design Re-evolution nevet kapta. A három nagy udvar tele volt nagy nevű tervezők által megálmodott installációkkal, amiket Piero Lissoni, Stefano Boeri vagy Metrogamma tervezett. A legizgalmasabb és szerintünk az egyik legvidámabb installáció pedig a Biagetti Atelier által megálmodott Pet Therapy volt, amely egy határok nélküli projekt, egy játékos tér, ahol a játék komoly téma. Minden tárgy funkcionális szobor is, a kint és a bent pedig összeforrt. Jacopo Foggini és a Dott. Gallina együttműködése az emeleti loggia boltíves tereit színesítette be polikarbonát installációjával, amelyet a homlokzatok építésénél szoktak használni hő- és hangszigetelése miatt. Egy polikarbonát függőleges várost emelt ki, amelyek egymásba fonódtak.
A délutánunk következő állomása Rossana Orlandi galériája volt, ami több mint 2500 négyzetméteren újul meg évről évre és sorakoztatja fel a nemzetközi kortárs dizájn még ismeretlen alakjait. A galéria 2002-ben nyitotta meg kapuit és azóta is lényeges állomás maradt, mert képes megragadni és megszűrni a tervezés során végbemenő átalakulásokat, pontosan leképezni a kortárs művészet forgatókönyvének bonyolultságát. Nagy hatást üzent az elmúlt években a műanyag és az újrahasznosítás témáján keresztül a dizájn világának, újra definiálva a gyártási módszereket. Az idei válogatás felszólalt a túltermelés ellen, egy hely, ahova el kell menni, hogy megértsük a jövő irányait és nyomon kövessük a kísérletezés legígéretesebb útjait. Idén új országok is csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez és Lengyelorszég, Csehország mellett Magyarországról is megjelent néhány tervezővel a kiállításon. Idén két helyszínen is megcsodálhattuk az újrahasznosítás innovatív ötleteit: az egyik volt a RoGuiltlessplastic, amely egy pályázaton keresztül az újra hulladék témáját dolgozta fel, inspiráló prototípusokkal, míg a másik a már ismert RoCollectible, amely a bútorokat és a gyűjthető tárgyakat egyesítette. A holland Jordan Artisan kortárs és funkcionális szobrai erős színpadi jelenléttel letaglóztak, kiemelve az építészeti erózió és hanyatlás formáit. Az Atelier Oi hajtogatott japán papírból készült szélkerekeinek sorozatát hozta létre, melynek szerkezete manuálisan is irányítható, ami az óra szerkezetére vezethető vissza. A csapat egy másik installációja az átlátszó anyagokat kutatta Aura néven. Egy dinamikus világítási installáció, amely kölcsönhatást hozott létre a fény és az üveg között. A Draga and Aurel tervezőpárosa pedig a szín, a fény és az átlátszóság köré fűzte fel ide tervezett darabjait.
Napunk utolsó állomásának és városi túránk zárásának pedig nem is választhattunk volna izgalmasabb programot, mint Milánó egyik ikonikus toronyépületének meglátogatását. A Brera szívében álló, Arrigo Arrighetti építész által tervezett Largo Treves épülete eddig zárva volt a látogatók előtt, de mivel az impozáns tornyot hamarosan elbontják, így egy ötletes kollaborációnak köszönhetően először és utoljára megtekinthettük belső tereit is. Az Agostino Lacurci művész által megálmodott installáció a Dry Days, Tropical Nights címet viselte, ahol a nappal energiája ironikus kontrasztban állt a sötétséggel, így hívva fel figyelmünket a klímaváltozás problémájára. A nyers belső terekbe élénk, neon fényű pálmafa sziluettek és a trópusi naplementét idéző fények emelkedtek, melyek között sétálva megértettük a művész üzenetét. Egy izgalmas és vonzó fényekkel teli, csillogó helyszínt teremtett meg, ahol a varázslatos világ mögött megbújik a sötétség és félelem, így inspirálva a látogatókat egy jobb jövő építésére.
Esténket egy finom olasz vacsorával zártuk a Brera forgatagában, ami méltó befejezése volt a kiállítás városi részének. A vacsora végén pedig a metró helyett egy kellemes esti séta mellett döntöttünk, így búcsúzva a várostól a következő találkozásunkig. De mivel Milánó soha nem alszik, így a séta sem érhetett véget még egy utolsó installáció megtekintése nélkül, amire a legjobb időpontot választottuk a naplemente után. A Kohler fennállásának 150. évfordulója alkalmából egy izgalmas vizuális élménnyel ajándékozta meg a Design hetet a történelmi Palazzp del Senato belső udvarán. A Janet Echelman által tervezett interaktív digitális élmény sorozat, ahol a látogató is művésszé válhat egy rövid időre egy életre szóló élmény marad számunkra. Az idei újdonságok között pedig négy ország, négy kortárs művésze által alkotott limitált szériás kollekciót ismerhettünk meg, amely 12 új termékből áll.
